A karma működése a gyakorlatban …folytatás..

  • által huszarne1974
  • 2017-03-07
  • A karma működése a gyakorlatban …folytatás.. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

spirituális-út-600x600

 

Az emberek nagy többségére elmondhatjuk, hogy ösztönlény. Ez eléggé degradálóan hangzik, de nem pejoratív értelemben kell érteni. Az ösztönök alapvető programok, melyek a test(ek) fennmaradásának és reprodukciójának automatizmusáért felelősek, így általában csak nagyobb nehézségek árán lehet működésüket hatástalanítani. Például az ember képtelen arra, hogy puszta kézzel megfojtsa magát, vagy ne vegyen lélekzetet. Ugyanilyen ösztöni vezérlésű a fajfenntartási indíttatás is, hiszen valahogy gondoskodni kell arról, hogy mindig legyen elegendő utánpótlás a leszületni-vágyó lelkek számára. Azért vannak gyerekeink, hogy majd nekik is legyenek és mindig legyen új és alkalmas test, amibe újjászülethetünk J (persze, ez csak nagy leegyszerűsítése a dolgoknak, ide még visszatérünk). Tehát az ösztönök vezérlik az emberek nagy többségét. Szinte minden tevékenységet vissza lehet vezetni a szexuális- és/vagy az életösztön valamely megnyilvánulására. Miért dolgoznak az emberek? Ételért, italért, fedélért, párért, gyermekért… majd amikor ezek már megvannak, akkor kezdik előről, más formában, más oldalról, más megközelítésben, de lényegében mindig ugyanarról szól a játék: a hatalom, a vagyon mind a fizikai létben való meggyökerezés mélységét és többszörös bebiztosítását célozza meg.

Persze, az asztrális tartalmaknak csak a legalja az ösztönszintű vezérlés, az ennél finomabb szabályzók az érzések és az érzelmek. Ezek már nem eleve beépítettek, ezeket meg kell szerezni, életek, tapasztalások hosszú során át.  Az ember alapvetően ösztönösen cselekszik, de egy idő után rájön, hogy nincs egyedül a világon. Ez evidenciának tűnik, pedig nem az: ha megnézzük a környezetünket, biztos találunk benne néhány olyan egyént, aki soha senkire nincs tekintettel, mindig csak a saját érdekét (esetleg a legszűkebb családi, vagy baráti kör érdekeit) tartja szem előtt. Ez is természetes stációja a fejlődésnek, hiszen a távolugró sem képes egyből világcsúcsot ugrani, hanem először csak kis helyi versenyeket nyer meg, majd megyei bajnokságot, aztán országosat, míg eljut a világversenyekre. Az érzéseket is fokozatosan alakítja ki az ember, ahogy a durva asztrális anyag melett felszaporodik a finomabb és egyre jobban befolyáshoz jut a működés vezérlésében. Az érzések finomított fajtája az érzelmek nagy csoportja, ami már nagyon messzire kerül az ösztönszint önzésétől, bár természetesen szoros rokonságban van vele (ezek a szint legdurvább és legfinomabb anyagai). Ezekből épül fel tehát az asztrál- vagy másképp érzelmi test, ami a kezdetlegesből a bonyolultig megszerveződve éppúgy működési sémáknak van alávetve, mint a fizikai test. A dolgot komplikálja, erre a működésünkre nem figyelünk annyira, mint fizikai testünk jólétére, vagy esetleges anomáliáira. Pedig azok a tulajdonságaink, amikre büszkék vagyunk, vagy éppenséggel szégyelljük őket, jórészt asztrális – tehát érzés/érzelmi szintűek. Ilyenekre gondolok – persze, a teljesség igénye nélkül – mint szorgalom, lustaság, kedvesség, barátságosság, mogorvaság, irígység, bosszúállás, bizalmatlanság, hazugság, zárkózottság, számító, alkalmazkodó attitűdök, bizonytalanság, nyíltság, bátorság, vidámság, magabiztosság, érzéketlenség, kitartás, makacsság, jóindulat, stb. Ezek a tulajdonságok szerzettek, tehát kialakultak, és ami fontos: beépültek a működésünkbe! Meghatározzák reakcióinkat a világ ingereire, de még sokkal előbb beépültek jellemünkbe! Ha leegyszerűsítve akarunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy hiába halunk meg, asztrális és mentális tartalmaink a következő újjászületéskor onnan visznek tovább, ahol az előzőnél abbahagytuk. Utalnék itt Khalil Gibranra, aki a Próféta kertjében ezt így fogalmazza meg:

„A halál semmin nem változtat, csak a maszkon, mely arcunkat elfedi.

Az erdész erdész marad, a paraszt meg paraszt. „

Mit viszünk még magunkkal? Félelmeket, elfojtásokat, blokkokat. Ezek is asztrálszinti tulajdonságok és megvan az a kellemetlen hatásuk, hogy egyrészt akkumulálódnak, másrészt nagyon érzékenyek vagyunk rájuk. Erősek. Képesek egy szerzett, amúgy kedvező tulajdonságunkat fölülírni és hatástalanítani. A félelem megér egy külön misét; annyira erős hatású – szinte alapvető – tulajdonság, hogy majd’ minden cselekedetünket és viselkedési sémánkat motiválja. Ha valaki jó mélyre leás, szinte mindennek az alján ott találja. Ebben a tárgyban van a buddhistáknak egy nagyon jó kis könyve, a Szatthipatana szútra – érdemes elolvasni. Az elfojtások részben már egy magasabb működési szinten vannak, mint a félelmek, mert ahhoz, hogy valaki valamit elfojtson, nem csak félelemalapú vezérlés kell, hanem mentális is. Fel kell ismerni hozzá (valamilyen szinten), hogy az ösztönös vezérlés nem kompatibilis a környezeti elvárásokkal és sok esetben káros visszahatásokat eredményez. Ettől a felismeréstől az ösztön hajtóereje nem lesz kisebb, de az illető visszafogja magát (önkorlátozást alkalmaz), hogy ne kerüljön konfliktushelyzetbe. Például gondoljunk bele, milyen udvariasan képesek az emberek viselkedni egy hivatalos vacsorán, holott az ösztön a legcsekélyebb éhségérzet esetén is azt diktálná, hogy már tömje is magába az illető az ételt. Ugyanez a séma alkalmazható a két nem egymással való viszonyára és érintkezésére, ennek szélsőséges – ösztönvezérelt – formáinak elképzelését mindenkinek a fantáziájára bízom. Az ilyen visszafojtások esetén persze feszültség keletkezik az emberben, mert hisz a megszokott, illetve kívánt sémája ellenében cselekszik és máris keletkezett egy blokk. 

A blokk egy olyan energiacsomag, ami gubancos… elzárja a normális haladási irányt és ezáltal zavart hoz létre a rendszer működésében. Tehát hiába értünk meg valamit (mentális szinten, tehát az elme eszközeivel), ha asztrális berendezkedésünk (felépítésünk) megakadályoz az ésszerű alkalmazásában. Vegyük a dohányzás példáját: mindenki tudja, hogy káros, rákot, meg egyéb betegségeket okoz. Mégis, csak nagyon kevesen képesek abbahagyni. Jó, lehet erre mondani, hogy közrejátszanak a fizikai függőséget okozó kémiai összetevők, a nikotin beépülése a szervezet napi működésébe. A kutatások szerint viszont a nikotin működéshez szükséges dózisa három hét alatt kiürül, az emberek nagyobb része meg utána is szenved a cigaretta hiányától… L. Miről van szó? A vágy megmaradt, a szokás kényszere megmaradt és hiába vagyunk mentálisan túl a rossz szokáson, asztrálisan nem tudunk tőle szabadulni. Vagy nézzünk egy tisztán blokkvezérelt, asztrális és mentális esetet: mindenki látott már meztelen embert, mindkét nembelit. Mégis, a legnagyobb nyári hőség idején sem jutna senkinek eszébe ruha nélkül feküdni ki napozni a Városliget füvére, ugyanakkor egy tengerparti fürdőhelyen, vagy Délegyházán esetleg gátlások nélkül megteszi. Miről is van itt szó? Nem újság senkinek a meztelen test látványa, de a bennünk lévő gátlás (blokk), jelen esetben beültetett leszabályzás megakadályozza, hogy az elme logikája szerint +350 C-nál pucéran sétáljunk az utcán, holott az ember legszívesebben a bőrét is levenné. Maradjunk még kicsit a blokkoknál. Ezeket ugyanúgy cipeljük magunkkal, mint bármi mást, amit megszereztünk. Voltaképpen a blokk is egy tulajdonság, csak épp a legtöbb esetben nincs nevesítve, mert túl komplexen jelenik meg ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen. Mindenesetre telve vagyunk blokkokkal és cselekedeteink attól függnek, hogy éppen milyen blokk hatása alatt állunk. 

Olyasmi ez, mint egy bonyolult kötélhúzó verseny: a bennünk lévő tartalmak bizonyos irányokba igyekeznek elmozdítani minket, közben hol erősítik, hol meg kioltják egymást. Nem igazán tudunk mit kezdeni velük, hiszen mélyen belénk vannak épülve és személyiségünk részének fogadjuk el legtöbbjüket: „én” bátortalan, vagy határozatlan vagyok, nem tudok vért látni, vagy nem bírom, ha kiabálnak velem… mindenki megtalálhatja magában, mi az, ami a legjobban kihozza a béketűrésből. Blokkvezérlésünk mutatkozik meg szokásainkban is; vannak szituációk, amiket mindig egyformán kezelünk, és erre azt mondjuk; „én ezt így szoktam”. Miért szoktam így? Mert ez kelti a legkevesebb feszültséget bennem. Innen aztán az ember meg is nyugszik, mert a szokás sok esetben felmentést ad a további gondolkodás alól. Nem kell vele külön foglalkozni… pedig csak egy jól fejlett blokk az alapja, ami egy bizonyos cselekvési sémában tart bennünket. Amíg ezeket a blokkokat ki nem tudjuk oldani, addig minden cselekedetünk kényszeres lesz. A blokkoldásra vannak különböző technikák, kezdve a rebirthingtől a reikin át a szellemtudomány módszereiig.

Ennek egyébként az a távolabbra mutató jelentősége, hogy azonos típusú cselekedetek azonos tipusú karmákat fognak eredményezni… L. Ha valakiben feszültséget keltenek a gyerekek és mindig kiabál velük, akkor egyrészt mélyebbre tapossa a „gyerekekkel kiabálok” vályút, másrészt – a karma természete folytán – olyan szituációban születik újjá, hogy megtapasztalja a gyerekkel való kiabálás kellemetlen következményeit, miáltal egyrészt szenved tőle, másrészt újabb megerősítést kap az a szituáció, hogy a „gyerekekkel mindig kiabálnak”. Circus viciosus… ebből a körből csak a tudatosság növekedésével lehet kilépni.

Mi által mennek végbe ezek a folyamatok? Természetesen töltések által. Nevezhetnénk ezt a valamit szellemanyagnak is, mert voltaképpen nincs túl nagy különbség a kettő között, de a töltést egyszerűbb elképzelni.

A régi indiaiak a tulajdonságokat (minőségeket) nagyon leegyszerűsítve, ún. GÚNA-val jelölték. Három alap-gúnát különböztettek meg, a tamasz (tehetetlenség, szunnyadás), a radzsasz (rendezetlen mozgás) és a szattva (harmonikus egyensúly), az összes többi tulajdonságot e három különféle arányú keverékére vezették vissza. A legkezdetlegesebb tulajdonság a tehetetlen szunnyadás, a kívánt végcél a tökéletes harmonikus kiegyensúlyozottság.

 A kettő között a dinamizmus képezi az összekötő elemet. Persze, ez csak így elmondva hat ennyire egyszerűnek, hiszen a két végpont között rengeteg variáció létezik. Amit meg kell értenünk (ha ezt a modellt akarjuk segítségül hívni): ezek a tulajdonságok, illetve a keverékeik nem elméleti, hanem nagyon is létező anyagi, illetve tetszés szerint energetikai faktorok, amik létrejönnek, és befolyásolják az ember – a teljes, tehát három testből álló ember – működését. Bármely tulajdonság olyan, mint egy gyógyszer; serkent, vagy gátol bizonyos tevékenységeket, működési, gondolkodási, vagy érzelmi programot és terelgeti az embert bizonyos irányba. Nem igazán lehet számba venni, mennyi és miféle hatások ezek, hiszen személyre szabottan alakultak ki és szoros összefüggésben vannak a kiváltó okokkal is.

 Mindazonáltal vannak nagyobb csoportok, amik minden embernél beazonosíthatóak, mert azonos körülmények váltották ki őket azonos, vagy majdnem azonos pályát befutott embereknél, ezek az asztrálszint félelmei, vágyai, és az ösztöni megnyilvánulások, valamint a mentális kvalitások, amiket a gondolati szféra fejlettsége határoz meg; erre is van egy halom jelző, amivel a mentális tartalmakat le lehet írni: intelligencia, értelem, okosság, butaság, szellemesség, logika, kreatívitás, fogékonyság, irányítóképesség, következetesség, meghatározó, szintetizáló, együttérző, racionális, innovatív, analitikus, absztrakt, intuitív, lényeglátó, belátó alkat… biztos lehetne még folytatni. Mindezek a töltések összességükben alkotják azt a rendszert, ami a személyiség tartalmait megadja. Azt mondják (nagyon helyesen), hogy az ember mindig változik, hát persze hogy a tartalmai sem maradnak állandóak, mikor folyamatos energiamozgások zajlanak minden szinten, minden ingerre, legyen az külső, vagy belső. 

Ez egy ördögi kör, mert amíg tele vagyunk töltésekkel, addig azok motiválják minden cselekedetünket és ezért a cselekedetek magukon viselik a ránk jellemző mintázatot. Nem lesznek tiszták és elvonatkoztatottak, és új karmákat fognak okozni. A töltéseket meg kell szüntetni. Ezért keresik keleten az ürességet. Nem a semmire vágynak, hanem a káros töltésektől mentes létre, ahol lehet úgy létezni, hogy maga az elvont lét (isten) a cél, nem pedig valamilyen vágy, érzelem, vagy gondolat beteljesítése. Mindazonáltal a megszüntetés nem elnyomást, elfojtást jelent. Az ezt látók egybehangzó állítása, de az általunk is ismert fizikai törvények szerint is a töltéseket ki kell sütni, a feszültségeket meg kell szüntetni, azaz az asztrális és mentális vágyakat ki kell élni. Ezt lehet kontroll nélkül, szabadjára engedve és ellenőrizve, fegyelmezetten végezni. Az előbbi a kezdetlegesebb forma, a primitív, vagy még vakon tévelygő, a másik meg az úton visszafelé elindult, önmagáért felelősséget viselő ember jellemzője. 

A világ egy nagy iskola, ahova járni kell. Lehet fogcsikorgatva járni és kelletlenül tanulni nap mint nap, és lehet jó hozzáállással, érdeklődve, alaposan, kihasználva a rendelkezésünkre álló időt elsajátítani a tananyagot. Bizonyítványt úgyis csak akkor kapunk, ha teljesítettük a követelményeket. Meg kell próbálni mindent, hogy legyen róla tapasztalatunk, de nem kell leragadni semminél, mert csak a magunkkal cipelt ballaszt növekszik, amitől egyszer úgyis meg kell szabadulni. Annyit kell megjegyeznünk, hogy amíg aktív töltések, feszültségek vannak bennünk, addig nem nagyon tudunk előre haladni az igazi spirituális úton. Persze, nem kell elkeseredni; ez a stádium az út fontos része, mert minden érzelmi, vagy gondolati akadály leküzdésével fejlettebbé válnak eszközeink. Jól dolgozni pedig csak jó eszközzel lehet.

Az eszköz javítása az a feladat, amit a napi életben kell megtennünk. Tudomásul kell venni, hogy ez egy hosszú és fáradságos út, ahol nem fogják helyettünk elvégezni a munkát. Soha, senki. A mi tartalmainkat magunknak kell megszerezni, kialakítani és olyan állapotra formálni, hogy fejlődésünket szolgálják. Erre nem elég napi kétszer fél óra csendes meditáció, vagy hetente egyszer elmenni valami klubba, ahol az emberek jólnevelten mosolyognak mindenkire, és egymásnak ecsetelik, mennyire jutottak a helyesnek tartott, vagy divatos úton. Könnyű a világot „en gros” szeretni, sokkal nehezebb a részeges szomszédot. 

Lehetünk részvéttel az éhező bangladeshiek iránt, nem sokat ér, ha itthon nem vagyunk képesek egy huszast adni a hajléktalannak. Sokszor nem vagyunk képesek…és épp ebben rejlik a napi feladat, amivel többet érünk el, mint a kényszeresen betartott félórás meditációkkal; ismerjük fel hiányosságainkat és minden pillanatban törekedjünk a jobbításra. Tudatosan kell figyelnünk arra, mi az, ami idegesít, taszít, vonz és általában – problémát okoz. Meg kell találnunk a kulcsot önmagunkhoz, hogy ismerjük azt a szekeret, amin utazunk. Csak akkor tudjuk irányítani, ha értjük a működését. Csak akkor tudunk rajta kereket cserélni, ha tudjuk, hol vannak a csavarok, vagy peckek, amik rögzítik a kereket. Defektes kerekekkel döcögünk az úton, mert azt sem tudjuk, hogy milyen az ép kerékkel való utazás. Persze, ez nem könnyű feladat és ne is gondoljuk, hogy egyik napról a másikra képesek lennénk feldolgozni eddigi inkarnációink felgyülemlett salakját. Szerencsére nem is kell mindent egyszerre megoldani, mert mindig van egy viszonylagos újrakezd.

 

Folyt köv…

 

Forrás:  Florence Scovel Shinn: A karmának nincs humorérzéke – Játékszabályok egy jobb és gazdagabbélethez

https://sites.google.com/site/balazsrozalia/home

 

Kategóriák: Egyéb

Hozzászólások lezárva.