Elengedni a volt szerelmet, de hogyan?

 

Sokan átestünk már a szerelem felhőtlen mámorán. Aztán valahogy mindig jön a mélyrepülés, minden, ami addig tökéletesnek tűnt, egyszer csak szilánkossá törik.

Ott állsz és nem érted, hogy lehet, hogy egy napja még lobogott a tűz köztetek és a kedvesed másnap benyögi VÉGE!

Igazából fel sem fogod mit mondott, mert, ahogy próbálod meghallani a szavait a kétségbeesésedtől már annyira dobog a szíved, hogy nem hallod a hangját, csak a fájdalmadat, ami benned lüktet. Az értetlenség lassan átissza a lelked és csak ott állsz és sírsz. Kétségbe esett köröket futsz, azt hiszed, megmentheted még ezt a kapcsolatot és észre sem veszed, hogy ez már sokkal előbb halott volt. Miért?

Mert valahol a gondolataidban ott motoszkált sokszor a kétség, hogy tényleg ő a nagy Ő?

Vagy, hogy jó vagyok neki úgy, ahogy vagyok? Olyan berögzült programok futnak bennünk, amivel nem tudunk mit kezdeni, hiszen sokat fel sem ismerünk. Ezernyi félelem tombol benned akkor is, mikor épp fülig szerelmes vagy a másikba. A saját önbizalom hiányunk és a másikban zajló hasonló belső monológ, egy olyan láthatatlan szakadék felé tolja a szerelmeseket, aminek szinte mindig szakítás lesz a vége. Kivéve, ha képesek kézen fogva fejlődni az adott kapcsolatban.

Sok esetben az egyik fél teljesen alárendelté válik a másiknak feladva önmagát. Igen feladja önmagát és kezd mássá válni, mint amibe a kezdetekben bele szeretett a másik fél. Közelében sincs más a saját személyiségének, hiszen a szerelem annyira elvakítja, és teljes mértékben megakar felelni a nagy Ő –nek.

Hát itt a gond. Elfelejtjük az énünket, mi jó és mi nem. Aztán a sok megfelelni akarás még jobban csorbítja az önbizalmunkat, egyre több hibát vétünk pusztán félelemből, hogy el ne veszítsük a másikat. Ezzel olyan rezgéseket küldünk az univerzumnak mintha, nem lennénk jók semmire. A végén ez is jön vissza.

Nos, először is tudnod kell, nem őt kell elengedni, hanem a birtoklási vágyadat azt, amit illúzióként megálmodtál vele kapcsolatban. Hiszen ő soha nem volt a tied. Hiszen nem lehetünk egymás személyes „tárgyai”. Saját függőségeinket kell elengedni, hogy a másik nélkül nem lesz jó az élet, hogy nem leszel boldog.

Az elvárások megölik a kapcsolatokat, ezekkel nem lehet élni. Akkor működik jól egy kapcsolat, ha két szabad független ember emeli, építi egymás. Nem bántja, és nem próbálja meg saját világára formázni. Aki menni akar, azt el kell engedni. Azért is, mert így szabad akaratából elmehet és vissza is térhet, ha akar. Igen, nehéz, tudom.

De van, hogy csak eddig volt utatok együtt és most már külön kell tovább fejlődni , egyszer talán újra össze hoz az ég. Akivel igazán dolgunk van az életben, része lesz még az életünknek.  Lehet, ahhoz változni kell és a szakítás épp ezt a változást idézi elő, e nélkül nem menne.

Boldogságot mindig magunkban kell keresni a másik csak hozzá tud adni, de pótolni semmi esetre sem. Hogyan pótolhatná a hiányosságainkat?  Sehogy, azt bizony nekünk kell megfejlődni.

 Hogyan lépj tovább?  

  • Nézd meg mit tanított neked a kapcsolat, mi az, amivel több lettél általa. Miért tudsz hálás lenni neki.
  • Engedd meg magadnak a fájdalmat, hagyd, hogy elfájd a veszteségedet,           de ne ess folyamatos önsajnálatba.
  • Ne gyűlöld a volt párodat, akkor sem, ha  épp úgy érzed, igazad van. Ez egy én védő mechanizmusa az embernek, rátolni a a felelősséget a másikra. Lehet, hogy 99%-  ban ő volt a hibás, és azért ment tönkre a kapcsolat, mégis most te vállalj felelősséget a TE 1%- odért. Önmagadért, azért, hogy soha többé ne legyél olyan boldogtalan, mint most. A gyűlölet pont ugyan úgy odaköt, mint a szeretet. Tehát  csak lecseréled az érzést,  szerelemről a gyűlöletre, de a kötödés akkor is megmarad. Más energiát adsz neki, de ez nem fog segíteni eltávolodni tőle. Ugyan úgy fogva tart.
  • Ne félj a változástól. Nem minden változás rossz, sőt kimondottan jó a változás.
  • Tudd, hogy megvan az elengedéshez szükséges összes eszközöd és erőd, ne csak a másiknak bocsáss meg, add azt meg magadnak is, hiszen mindenki hibázik. Akkor ott, azokban a pillanatokban, mindkettőtöktől csak ennyi tellett. Se több se kevesebb. Mindketten azt adtátok, amit tudtatok. Ne bántsd ezért se őt, se önmagad.

 

  • Ne maradj az áldozat szerepében, hidd, hogy a jelen helyzeted felkészít egy sokkal nagyon és jobb dologra és ez a lépés kellett ahhoz, hogy elérd és befejlőd.

 

  • Fogadd el a másikat olyannak amilyen. Nem akarj változtatni rajta, úgy sem tudsz. Magadon változtass azért, hogy valóban azt kapd, amit szeretnél.

 

  • Tanuld meg a gyűlöleted, haragod, bánatod energiáinak hajtó erőit építésre használni, és építs egy jobb erősebb életet magadnak. Ne pazarold az energiádat fölösleges körökre.

 

  • Légy tudatában annak, hogy tudatosan vagy tudat alatt, igen is részt vettél abban a folyamatban, hogy a kapcsolat idáig jutott. Mindegy ki szakított kivel. A lényeg, hogy meg lásd azt, neked milyen részed volt a szakításban. Vállald a saját felelősségedet.

 

  • Fordítsd a figyelmed önmagadra, mi az, amit átruháztál a másikra. pl. Mindig csak rá figyeltél, magadra soha. Nem vetted észre a jeleket mikor ő semmibe vett. stb…
  • Nézd meg mivel lett több az életed mert ő már nincs benne. Pl: nem zsarol senki érzelmileg, nem korlátoznak semmiben, szabadabban élhetsz stb..

 

  • Vedd vissza a saját életed feletti irányítást. Növeld az önbizalmad…

Minden érted és nem ellened történik! Olyan üzenetek ezek, amit testi -lelki szinten meg kell tapasztalnunk.

Ha elakadtál az  utadon, keress bátran..

A tükröm vagy, én a tied, nézz meg jól…

 

A élet minden nap elénk tolja a tükröket. Haragszunk, utálkozunk, minősítünk és bántunk. Közben észre sem vesszük, hogy mind ezt önmagunkkal tesszük. Minden amit más megmutat bennünk akaratlanul is benne látjuk és dühít, idegesít. Az életemben sok tükröt kaptam, az utolsó tükör volt talán a legfájdalmasabb. A lelkem apró szilánkokká tőrt, és azt hittem soha nem tudok ebből felállni. Mikor benne vagyunk a saját drámáinkba, hatalmi harcainkban, sokkal könnyebb másokra mutogatni, és meglátni a hibáikat, minthogy elgondolkoznánk azon, vajon mit akar mutatni nekem a dühöm a fájdalmam, miért vagyok ilyen másokkal, és elindulnék szétnézni befelé. Mi az ÉN  hibám. A valódi okok mindig bennünk keresendőek. Soha, de soha nem másban. Mindenki fél belátni a hibáit, azt ,hogy nem tökéletes, hogy vannak tanulni való dolgai még. Önmagunkkal szembe nézni a legfélelmetesebb dolog, de mégis tudni kell, ha ezt megtesszük, építeni és nem rombolni fog.

Másokra mutogatás mindig azt jelenti, hogy nem akarunk szembenézni önmagunkkal és azzal, amivel tulajdonképpen nekünk lenne dolgunk. Ezt nevezik kivetítések. Eltolunk minden jót magunktól, pedig csak meg kellene látnunk a tükreinkben azt mit kell megfejlődnünk. Ha ezt egyszer is beismerjük, elkezdődik a tudatos út. Ezek a tükrök fájnak, sokszor nem is kicsit, de tudni kell, minden értünk és nem ellenünk történik.

Na jó tudom, most azt mondod baromság, pedig hidd el nem. Rengeteg  fájdalmat, problémát és tulajdonságot mutatnak ezek a tükrök. Mikor fáj és bánt, akkor épp nem vagy kész szembenézni, megharcolni saját önvalód árnyoldalaival. A tükör a mi tanító mesterünk, ne utáld azt aki megmutatja milyen vagy, fogadd el, köszönd meg az égnek, hogy kaptál lehetőséget meglátni a hibáidat és változtatni a dolgaidon az életeden, mert így biztos egy jobb életet fogsz élni. Letéve a rossz programokat, félelmeket.

Dalai Láma – A Tükör törvényei:

1. Minden, amit a másikban kritizálok, ami ellen harcolok, az bennem van.

2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, és azt sértőnek találom, az nincs feldolgozva bennem.

3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, és ha ez engem nem sért, akkor az az ő feldolgozatlan problémájuk, tökéletlenségük, melyet rám vetítenek, mert nem tudnak szembenézni vele önmagukban.

4. Minden, amit én a másikban szeretek, az bennem is megvan; magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.

Ha tetszett oszt meg bátran..folytatása következik tarts velem az úton ..:)